Elmaradás III. - Óra

Ennek az órának a karkötő részét is már régebben fűztem, az óra már nagyon-nagyon régen meg volt és mire megfűztem a karkötőt hozzá, az óra feladta.:-((((
A színeket lehet jobban is megválogathattam volna, mert így a fotón nem igazán jól látható a minta, az ezüst, a hematit és a kristály szín egy kicsit összemosódik. Mikor kész lettem megkérdeztem a Párom véleményét: "..., hát anya ez olyan zakotaság" ( ezt, az összevisszaságra mondja). Nekem azért tetszik, akár milyen zakotaság is, és még így is felveszem, hogy az óra nem működik. :-))))

Elmaradás II.- nem apró medál :-)

Ez a nem apró medál nővéremnek készült, élőben szerintem sokkal mutatósabb darab.Készül még hozzá egy hatalmas gyűrű,ugyan ilyen ametiszt követ fogok befoglalni.

Elmaradásaim

Ezt a szép gyűrűt Horimarikától kaptam a Száva medál játék keretében (Cserezsnyevirág játéka). Marika ne haragudj, hogy még csak most tettem fel, de mostanában egy kicsit hanyagoltam a blogolást. Nagyon tetszik köszönöm szépen, szívesen viselem és nagyon sokan megcsodálták már az ujjamon.

Süni megunhatatlan, kolléganőm készíttette saját részre.

Bogikámnak készítettem, ezt a Száva kitűzőt a kabátjára, mikor Édesanyám temetésére mentünk.

Szintén Bettike kolléganőmnek készült ez a gyűrű is, nagyon hálás megrendelő, mert mindegyik nagyon tetszett Neki és nem győzte elmondani, hogy milyen szép és mennyire ilyet gondolt. Szóval ez nagyon jól esik, ha a megrendelőn lehet érezni az elégedettséget.

Az utolsót pedig keresztlányom készíttette a barátnőjének.

Folytatás következik, mert még van ám elmaradásom.
Képek lehetnének jobbak is, de ennyi telik tőlem, meg kellene tanulnom fotózni vagy egy pár jó technikát el lesni valakitől, de lehet csak vennem kellene egy jobb gépet. :-))))

Édesanyámnak anyáknapjára

Sajnos az idén már csak így tudom köszönteni Anyukámat.

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam,
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő-
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.